Sok móka és kacagás a Csavar-csűrben - E héten zajlott a hetényi lovas-színjátszó tábor

2020. augusztus 16. - 18:01 | Kultúra

A hetényi Csavar Színház idei lovas-színjátszó táborára augusztus 10. és 14. között került sor. A gyerekekkel Kiss Szilvia és Gál Tamás színművészek foglalkoztak.

Sok móka és kacagás a Csavar-csűrben - E héten zajlott a hetényi lovas-színjátszó tábor
Fotók: a szerző- További felvételekért kattints!

Az idei már az ötödik lovas-színjátszó tábor volt Hetényen (Komáromi járás). A helyeket szinte egy nap alatt elkapkodták a jelentkezők. A jelenlegi helyzet miatt, a biztonság kedvéért 24 gyermeket fogadott a tábor, míg az előző években előfordult, hogy akár 35-en is összegyűltek. A legkisebb táborozó 8 éves, a legidősebb 15 éves volt, ennek ellenére remekül együtt tudtak dolgozni. A korkülönbség nem okozott problémát, a fiatalok nagyszerűen kijöttek egymással.

Szilvia és Tamás segítségére volt lányuk Réka is, akit felvettek a Pozsonyi Színművészeti Egyetemre legmagasabb pontszámmal, illetve felvételt nyert a Budapesti Színművészeti Egyetemre. Réka többszörös Európa-bajnok táncosként a különféle tánckoreográfiákat oktatta, de ugyanúgy kivette részét a többi jelenet kitisztázásában is. Nagy segítségükre volt továbbá fiuk, Ádám, aki a lovakkal való foglalkozásból vette ki a részét. A tábor különlegessége, hogy ötvözi a drámafoglalkozást és a lovaglást, ehhez pedig rengeteg jókedv és családias hangulat társul. A tavaly még készülőben lévő Csavar-csűr mostanra megépült, így a gyerekek már ki is próbálhatták azt. „Még sok minden vár alakításra, ugyanakkor már használható állapotban van a csűr, így tökéletes helyszínt biztosított a színjátszáshoz” – mondta Gál Tamás.

A Csavar Színház és a Szevasz Polgári Társulás közös szervezésében megvalósuló tábor a jelenlegi járványhelyzet miatt, az előző évekkel ellentétben idén napközis tábor volt, a foglalkozások reggel 9 órától délután 17 óráig tartottak. „Ennek ellenére most is többen érkeztek hozzánk messzebbről. Akik közeli családi barátok, ők nálunk szálltak meg, a többiek pedig kerítettek maguknak szállást a környéken” – árulta el Kiss Szilvia. Ahogyan az eddigi években, úgy idén is tartottak csütörtöki sütögetést, majd pénteken egy délutáni kis előadással zárták a hetet, melyre örömmel várták a szülőket, testvéreket és nagyszülőket.

„Minden alkalommal igyekszünk olyan színjátszási alapokat adni a gyermekeknek, melyet a későbbiekben fel tudnak használni, akár egy színdarabban, akár egy szavaló- vagy versmondó versenyen. Ehhez párosítottuk hozzá a lovaglást. A színházban legfőképpen az emberi lélekkel dolgozunk, a lovaglás pedig a belső egyensúlyt, a harmóniára való törekvést erősíti, a fizikai és lelki erőt hozza egyensúlyba”

– fejtette ki Szilvia.

„A legfőbb célunk, hogy a gyerekek rengeteg élménnyel menjenek haza. Nem hagyjuk unatkozni őket, állandóan foglalkozunk velük. A pajtában, ahol zajlottak a drámapedagógiai órák, rengeteg munka és nem utolsósorban pénz van. Volt, hogy elgondolkodtam rajta, mi a fenének is ölök bele ennyi energiát. Most, a tábor alatt viszont azt éreztem, hogy igenis megérte minden pillanat és minden cent. Értelmet kapott az egész” – húzta alá Tamás.

Pénteki érkezésünkkor a gyerkőcök már lelkesen készülődtek az előadásra. Próbáltak, csiszoltak egy-egy jeleneten, véglegesítették a „szövegkönyvet”. A csapatba szemmel láthatóan Szilviáék kutyusait is befogadták, akik örömmel lófráltak a kis lurkók között. A záró előadás nagy sikert aratott, a szülők büszkék voltak, a gyermekek pedig boldogok.

„Bár természetesen mi magunk is elfáradtunk a tábor alatt, de ez abszolút jóleső fáradtság!”

– zárta beszélgetésünket Tamás.

A táborozók bátrak és végtelenül barátságosak voltak, így hát néhányukat megkérdeztük, milyen élményeket gyűjtöttek az egy hét alatt.

Moncz Panni (12, Komárom): „Nagyon élveztem az egészet, nagyszerű csapatunk volt. Mindenki kedves volt, sok új barátom lett. Megtanultam, hogyan kell csapatban dolgozni, és azt is, hogyan kell gyorsan, de jól dolgozni. A legjobban a táncpróbákat szerettem. Először vettem részt a táborban, de biztos vagyok benne, hogy nem utoljára.”

Bittera Sophie Iman (10, Dunaszerdahely): „Én már nem először vagyok itt. Nagyon szeretek színészkedni és a lovakat is szeretem. A kedvencem a mozis és az állatos jelenet volt. Imádok különféle szerepekbe bújni, egyszerűen szeretem ezt csinálni! A táborban megtanultam jobban értékelni a saját és mások munkáját, valamint sokat tanultam a csapatban való dolgozásról.”

Rigó Áron (12, Dunaszerdahely): „Harmadik alkalommal vagyok itt, mint mindig, most is szuperül éreztem magam. Egyébként nem foglalkozom a színészettel, viszont nagyon szeretek színészkedni. Például otthon, amikor megyünk valahova, de én inkább otthon maradnék, akkor nekiállok színészkedni, hogy maradhassak. Kihasználom az adottságaimat, ha egyáltalán annak lehet ezeket nevezni. Itt, a táborban megtanultam, hogy mindenhol lehet új barátokat találni.”

Barak Ráchel (11, Kisudvarnok): „Másodszor vagyok itt a táborban. Virág az egyik legjobb barátnőm, azért is jöttem el megint. Ezen kívül nagyon szeretem a lovakat, először négyéves koromban ültem lovon. Minden nagyon tetszett. A legjobb viszont az volt, hogy itt aludhattam Virágéknál. A lovaglás jól ment, és anya azt mondta, a színészkedésben is fejlődtem.”

Gál Virág Anna (8, Hetény): „Én ugye mindig itt vagyok anyáékkal, mégis nagyon szeretek részt venni a táborban. Egyik dolog, ami miatt szeretem, az az új barátok szerzése, a másik pedig, hogy láthatom Ráchelt és Sophie-t. Meg hát, így nem ülök egész nap a tévé előtt, hanem tanulok színészkedni. Sokan mondják, hogy kár, hogy nem akarok színésznő lenni, de én akkor sem ezt szeretném választani. Állatorvos szeretnék lenni. A táborban a kedvenc részem az volt, amikor állatokat kellett csinálnunk, én voltam a zsiráf feje.”

A tábor megvalósulását a Kulturális Kisebbségi Alap támogatta.

(SzC)