Hát nem brutális, hogy Kiska nem kért audienciát Menyhárt Doditól?!
Aki képtelen felfogni: az államfő, Andrej Kiska nélkül még most is Fico meg Kaliňák fújná itt a passzátszelet, az nagyon buta. Sőt, BÜTE...
Ezért halmozottan méltatlan a vonatkozó magyarázatra, közéleti eligazításra meg pláne. Kár beléje!
Ennyi elvileg elég is lenne, a következő hír kommentárjaként:
az MKP nem bánja, hogy Kiska nem indul a 2019-es elnökválasztáson. Merthogy, izé, „eddigi tevékenysége során nem történtek érdemi lépések a kisebbségek irányába”.
Pedig tehetett volna néhány lépést tényleg.
Mondjuk, ha már nem is igényelt titokban magyar állampolgárságot, legalább audienciát kérhetett volna Menyhárt Doditól. (Ha nem tudod, mi az audiencia és kicsoda Dodi, keresd a neten, bugris!) Dodinál pedig aztán felszentelhette volna az édes úr friss CD-jét, például. Esetleg előadhatta volna Dodival együtt egy lagziban vagy a pozsonyi magyar nagykövetségen az Altató című opuszomat. (Ami ugyan nem egy magyar népdal, de azt beszélik rajtam kívül is, majdnem olyan zsír, mintha az lenne. Szinte mintha nem is én írtam volna...)
Tovább is mondhatnám még, de minek! Minek szaporítani a tömény ökörséget. Hiszen nem egy párt vagyok én. Nem vagyok én egy két lábon járó MKP!
A megbékélés jegyében viszont megjegyezném itt a végén a következőket:
a magyarok istenéért sem akarom elhinni, hogy az MKP inkriminált nyilatkozatát, a párt diplomás elnöke fogalmazta volt. Ha így van, marhára oda kell figyelnie Menyhártnak most már arra, hogy ki és mit csinál a háta mögött, avagy helyette a baromfiudvarban...
